Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

463

Mikor a3 gyönyörű kikelet meg érkezik, sok miliőm virágok diszlenek ezerféle ékességeikkel; de tsak az ugyan azon egy nemű plánták küldözik el egymásnak a3 szelek szárnyán tenyésző poraikat. Ezen por nélkül nem volna semmi te- nyészés. Mitsoda távol állanak ezek az atyafi- ságos plánták egymástól, még is el repitik egymáshoz poraikat; és ezek az alig látható porok, tsak azokra a3 plántákra szállanak, a3 mellyek- kel atyafiságban vannak. A3 sok ezer plánták közt tsak éppen azok felett szállinganak, a3 mel- lvekhez tartoznak ; éppen úgy, mintha valami titkos erővel volnának meg varázsolva ! Egy eléggé nem bámulható tsuda ez aJ földi teremtetségben, a5 mellynek én is élő tanúja vagyok minden esztendőben ! Ugyan a3 felséges terem tőnek ezen tsudája, nem világositás é nékem az örökkévalóságról? Az a3 ditsoséges Isteni erő , a3 melly nagy messzeségre is el vezérli a3 plánták tenyésző porait az atyafias plántákhoz, ugyan tehetetlenebb volna é a3 hozzá közelebbi 3s nemesebb valóságok országában ?

Úgy van! ismét meg találjuk egymást a3 halál után! A3 miket az Isten öszve kötött, örökre öszve vannak kötve, és azok soha el nem szakasz- tatnak! Te is, óh én ditsŐiilt kedvesem, a ki mind végig kedves maradsz énnékem ! nem sza- kasztattál el én tőlem; te ott fent, én itt alatt; de egymáséi vagyunk ; légy boldog az örök di- tsoség hazájában; én is veled leszek egyszer majd a3 Paraditsomban! No hát, siránkozzam é még tovább is? Oh nem; de miért is? Hiszen nem vagyunk el szakasztatva egymástól a3 mennyei atyának házában. Nem vagy ugyan éppen mellettem; de nem is akarnám, hogy ismét hordoznád e3földi vándorlás terheit. Ha mindjárt tehetségem volna is reája^ hogy le hívjalak boldogságod

Világositások az örökkévalóságról.

r