Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
Tégy! hallom ezen bánatos zokogásodat: jaj! miért kell életben maradnom? miért nem követhetlek tégedet kedves lélek a3 boldog hazába! Ugyan láttad é már valaha barátom, kedves testvéredet, rokonodat., barátodat, gyermekkorod jádzo pajtását a3 nyujtóztató pádon ? láttad é, hogy ki vitték a3 rothasztó sírba azon kedvesedet, a3 kit valaha buzgón szerettél; 3s vele együtt el temették azon nyájas örömöket is , mellyek az azzal volt betses barátságból származtak? Úgy é, úgy állottál akkor, mint a3 tsattogó villám által szélyel zúzott tserfa , a3 melly először eleven zöld színétől, azután éltető erejétől is meg fosztatott. Oh melly szivet fatsaró a3 koporsónál való el válás ! De hát bún é a3 szeretet, hogyillyen gyötrelmeket kell a3 szívnek azért szenvedni ? Miért adott hát a3 bölts teremtő szerető szivet; miért adott nyájas érzéseket, ha ez a3 nyomorult világ nem lehet azoknak igazi szállások? miért adta nékem azt a3 merni vei érzést, hogy kedvesemmel a3 leg szorosabban öszve köttessem, ha az attól való el szakasztatás annál mélyebb sebet ejt érzékeny szivemen? Ugyan mit vétett kedvesem, hogy a3 vég órán is ollvan kínokat szenvedett? Mit segíthettek a3 betegség kínjai ennek a3 tökél- letességhez közelitő Angyalnak? Mi jót tett nekem az, hogy szemmel látó tanúja voltam tsen- des tűrésének? Borzasztó titkos szövevény! a3 mit magamnak soha meg nem fejthetek. Ez az, a3 mi szaggató fájdalmimatöregbítette ; ez az, a3 mi le rajzolhatatlanná tette nyomorúságom érzését! Most látom, melly nagyon tsekély sors, az erőtlen embernek sorsa! Most látom, de Uram! botsánat! hogy el tűnt örökre a3 mennyei 3s atyai kegyelem! Mit! el enyészett Atyám a3 te kegyelmed ?! Botsásd meg, másodszor könyörgök, botsásd meg 460 Világosit ások az örökkévalóságról.
