Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
helytelen szózatomat, mellyet az első látással való fájdalom 3s keserűség húztak ajakaimra. Óh nem; a3 te kegyelmed soha el nem vész. Attya voltál te haldokló szerelmesemnek végső hergé- sében is. JNem raktál te reá több fájdalmat, hanem a3 mennyit elszenvedhetett; Js a3 leg súlyosabbakat egy jóltévo el kábúlással enyhítetted meg. Bizony kevesebbet tudott Ö azon fájdalmakról, mint én, Ötét nézvén, vélekedtem. Az én reszkető szeretetem , az én fel ttizesedett képzelődésem, nagyította tsak szenvedő kedvesem gyötrelmét. De bár melly ki mondhatatlanok is fájdalmaim, még is óh mennyei Atyám sokkal nagyobb, a3 te atyai szeretetedbe 3s irgalmasságodba vetett gyermeki bizodalmom. Uram! te adtad nékem, a3 kit az én lelkem annyira szeretett, Uram! te is vetted azt el én tőlem. El vetted! óh mibe hibáztam hát én? Szerfelett való volt é az én szeretetem? Erdemetlen voltam boldogságomra? Hát lehet helytelenül szeretni? Igenis; megesmerem, jó Atyám, hogy helyteleníti szeret az ember, mikor felettébb való indulattal ragaszkodik valami földi tárgyhoz , mintha mind Örökké meg maradna az birtokában. Avagy nem tudtam é, hogy az emberek a3 földön tsak kevés ideig lehetnek egymással? Hát nem tudtam, hogy vagy az, a3 kit én szeretek, hágy el engemet, vagy én költözőméi elébb e3 földről, mint az én szeretett kedvesem? A3 leg első kéz-szoritáskor, mikor uj barátunkra akadunk, mindjárt az utolsó kéz-szoritásnak is előttünk kell lenni, a3 mellyet közlünk egymással az el váláskor: igy lesz kedves barátságunkban igazi mérsékletség. Mindjárt a3 leg első forró tsóknál, a3 mellyet az édes atya 3s anya ártatlan tsetse- mojökre ragasztanak , legyen eszekben az, hogy az a3 mennyei plán La tsak kevés órákra j hónaVilágosit ások az örökkévalóságról. 461
