Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

de égő szeretetem3^ szerelmeseim óhajtása mind végig ugyan azok maradnak, ha szintén el titkolom is embertársaim előtt. Miért vigasztalsz hát engemet?

Ugyan láttad é gondos atyádat 3s anyádat a3 halálos szempillantásban, mikor azok, szemeik a3 halál által le zárattatván, tiszteletre méltó fejeket az örökkévaló álomra le hajtották? Oh mitsoda égő érzéssel 3s meg illetodéssel nézted utoljára is azoknak artz-vonásait, a3 mellyeken valaha a3 feléd mosolygó kellemeket láthattad ! mitsoda különös érzéssel illetted azokat a3 ki hült kezeket, a3 mellyek tégedet aJ gyermek kor tövises útján ollyan örömest vezettek, és a3 te boldogságodért tett buzgó könyörgés közben olly gyakran emelkedtek fel az ég félé ! Ugyan láttad é barátom szeretett gyermeked holt testét a3 gyászos koporsóban ? egy kedvesnek testét, a3 kiért éjjel és nappal való terhes aggódást, de örömest., szenvedtél? Imé! hijjában esett minden aggódás!1 szét tépetve hevertek boldog reményeid kedves ártatlanod holt testén. Azon édes örömök, a3 mel- lyeket a3 tsapodár jövendő hízelkedve előre ígért, mind el holtak azzal; nem hálálhatta a3 meg neked ápoló hűségedet. De olvastad lelketlen artz- vonásiból mégis ártatlan szivének jó érzéseit, a’ mellyekkel az, míg élt, erántad dobogott. Zokogó hangon mondtál utoljára nékie tsendes jó éj- tzakát, a3 halálban jó éjtszakát! és el szakadtatok egymástól. Az atyai 3s anyai érzékeny szív, el válván kebelének szerelmétől, magánosán maradott.

Ugyan láttad é, óh szív szaggató látás! te boldog házas társ, szivednek felét a3 koporsó szélén? láttad é földi meny - országodnak, az az, életed párjának végképpen való el hunyását? Mit érzettél, mikor angyali társaságban lévén, most egyszerre bús özvegységre maradtál? Siránkozó özVilágosit ások az örökkévalóságról. 459