Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

ben, és igy tudom, hogy boldog 6! Ha ezt nem tudnám Js nem hinném, kétségbe kellene esnem. Utálnám létemet egy ollyan világban , aJ melly- ben aJ virtusnak kesergeni, Js az egymást szerető lelkeknek örökre el szakasztatni, fo törvény; Js aJ hol aJ fertelmes bún meg elégedő katzajjal, az álnok hüségtelenség jó előmenetellel töltheti benne aJ napokat. Boldog igen is az én kedvesem , jól tudom, mert esmerem az Istent Js az Ö szeretetét. De hát én ugyan boldog vagyok é ? AJ mit az én kedvesem el vesztett, azt neki egy végetlenül boldogabb élet pótolja ki. De hát énnékem, ki pótolhatja ki eJ világon ki mondha- tatlan veszteségemet? Igaz. hogy vannak még jó barátim; jaj, de nints azok között el vesztett kedvesem! Lehetnek még más barátim is ezeken kivül; de ezek közt se találhatja fel elköltözött kedvesemet meg rontsolt szivem. Hijjában terjesztem ki feléje reszkető karjaimat. Óh, nagyon kedvesek énnékem az én szerelmeseim, a* kiket aJ bölts gondviselés nékem ajándékozott ; de még is ki nem pótolhatják azok azt, aJ kit el vesztettem: mert aHelkek szeretetében nem lehet semmi ki pótolás. AJ buzgóság Js szeretetet önként von- szódik ahoz az egyhez, a5 kit önként választott ki kedves tárgyának. —

Betsülöm tehát mig tsak élek, hiv szeretetem mellett, aJ bennem meg ujúló fájdalmakat. AJ leg szebb halotti áldozatok azok, mellyekkel az árván marad hűség, aJ megholt kedveseknek kedveskedhetik. Tsak ott enyésznek elvégképpen keserveim , aJ hol elő állván aJ halál, hosszas ideig tartó vágyódásom, az újra való kedves egyesülés felséges örömei által végre ki elégittetik.

Mire való hát jó barátim vigasztalása ? Hiszen nem adhatja az vissza el vesztett kedvesemet. Fájdalmaim ugyan az idővel tatám enyhülnek ;

458 Kilágositások az örökkévalóságról