Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

vaik a3 sírban nyúgosznak? Tsak könnyei vannak meg erántok való szeretetemnek, a3 me!lye- ket emlékezetekre zokogva hullatok ; vélek volt barátságos enyelgéseim szomorú sóhajtásokká vájtak. 3S ha magánosán állok földi pályámban és örökre kedves képjeiktöl kísértetem, uj el ke- seredéssel kuksolom öszve fejem felett kezeimet, nedves szemekkel nézek némán a3 tsillagos ég felé 3s igy rebeg akadozó nyelvem: Istenem! Istenem! miért kellett el vesztenem lelkem kedvesét, 3s napjaim hiv angyalát ? Miért szakadt az el illyen korán érte dobogó szivemtől ? Boldog volt 6, óh miért nem élhetett tovább is boldogságával? Igaz hivséggel viseltetett Ö erántam, óh miért nem élhetett tovább is boldogságával ? Igaz hivséggel viseltetett Ö erántam, óh miért nem adhattam meg neki az_ érdemlett jutalmat? OrömesC maradt volna még a3 kedves lélek ez életben; örömest szenvedte volna el az életnek fájdalmakkal tellyes viszontagságait, tsak közöttünk maradhatott volna. De hijjában, könnyes szemekkel vált el tőlünk a3 kedves lélek; óh, önnön életemet adtam volna érte, tsak hogy öszve kaptsolhattam volna még hetses életének szakadozó lántzát. Nem volt meg lialgattatás, nem volt kegyelem! El végeztetett, meg állott lélekze- te. Az uj angyalnak lelke el költözött tőlünk, engedvén a3 mindenható hívásának; el ment a3 meg ditsoültek útján a3 tökélletesség hazájába.

Vigasztalni akarnak jó barátim , 3s ezt mondják: Miért sírsz ? Boldog a3 te kedvesed! Sajnálhatod é azt a3 boldogságot, mellyet a3 lelkek at- tya adott neki ? Meg győzte már az az élet veszéllyel; panaszaid sikeretlenek. Ne kívánd 3s ne hívd vissza meg ditsöiilt kedvesedet, mert boldog az! Oh melly sovány vigasztalás ez! boldog a3 tőlem el repült kedves lélek ! Hiszek az IstenVilágosit ások az örökkévalóságról. 457