Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

Paraditsomának reménysége ? Oh atyám, én is aJ te gyermeked vagyok! Ne taszíts el szent or- tzád elöl! Méltéztass engemet is aJ boldogságra! Azért küldöttéi reám olly sok into érákat ez életben; azért küldötted el kebeled szerelmesét, hogy a3 meliy boldogságot ajánl, szívesen fogadjam el. Ugyan miért mellőztem én ezt el mind eddig? JNem én magam vagyok é az oka a* tökélletlenségnek ? Nem voltam é, éh fájdalom igen sokszor, engedelmes rab szolgájok, 3s eszközök azoknak aJ nemtelen indulatoknak , aJ mellyek még az oktalan állatokkal is közösek ? Oh melly kevés egyességein volt még mind eddig aJ Jézussal! Ugyan, illyen el vetemedett életnél fogva, mitsoda egyesülést reményihetek hát én ott fent is Ö véle? —

Könyörülő mennyei atyám! éh könyörülj! igen is mindenkor ajánlod te aJ könyöriiletessé- get, de hát én adok é mélté szivet ahoz? Meddig tart még az én földi vándorlásom? áldott Jézus, néked szentelem én azt; Js mostantól fogva mig élek, azon leszek, hogy lelkemnek tisztaságát Js tökéiletességét meg szerezhessem. Amen.

Vildgositások az ör 'ókkcvalósdgróL 4.55