Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

mennyei Atyám ! oh millióm világok nagy Ura ! 3s minden valóságok teremtöje és gondviselője ! a3 mellyeknek nemét 3s számát a3 halandó nem is gondolhatja , te fogtad fél az én ügyemet, mintha egyedül tsak én volnék a3 te szereteted- nek3s gondoskodásodnak egyedül való boldog tárgya ; mintha senki más számot nem tarthatna a3 te áldásodra és segedelmedre; mintha a3 történetek folyását, aJ dolgoknak örök forgását, az emberek indulatit, arra egyengetted volna, hogy tsak énnékem szolgáljanak, 3s engem tegyenek boldoggá.

Igaz az, hogy mikor a* rettegés le vert, 3s a3 nyomorúság meg ölni láttatott, kitsiny lelkű voltam , 3s igy szolltam : hogy gondolkodna én róllam az én Istenem, hiszen én Övele nagyon keveset gondoltam? hogy szerethetne Ö engemet, holott én Ötét bűneimmel töllem elidegenitettem ? vagy a’ kételkedés által megvakittatva ekképpen gondolkodtam : az Isteni gondviselés vigyáz ugyan a3 világ alkotmányára, de az egyes dolgokra , akár ott fent, akár itt alatt, keveset ügyel. O küldi ki ugyan a3 fájdalmakat és örömöket, de hogy kit érdekeljenek ezek, arra nin- tsen gondja. A3 villámlás tüze fel gyújtja szint úgy aJ palotákat, mint az együgyü kunyhókat ; ma gazdaggal szaporodik a3 halál országa, majd holnap szegénnyel; itt, ollyan személyt ragad el az élők közziil , a3 kinek életéért sok nemes lelkek szív szakadva esdeklettek , de híjában ; amott ollyannak életéhez ád napokat, a’ kit, Istentelen lévén , minden kerül. El rendelte ugyan az Isten a3 dolgoknak általános öszve függését , hogy az Ö örökké való törvényei szerént miképpen 3s hogy follyanak a* történetek : de magokra van az emberekre hagyva, hogy azokkal úgy egyesítsék magokat, a3 mint lehet. A3 tsuA szerentsétlen órákban való meg nyugovás. 45