Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
szó mászó férget öszve tapodja az ember, az embert az érzéketlen sors. így gondolkodtam sokszor kitsiny hitüségemben. De , mitsoda más képpen esmertelek meg tégedet én Istenem! aJ te segedelmedben, aJ ki illy kegyelmesen fel fogtál engemet. Akkor tapasztaltam azt, hogy a kiket te szeretsz, mindenek, még aJ szerentsét- lenség is javokra szolgálnak; hogy te oh Atya! gondoskodsz rólunk , mikor azt gondoljuk is, hogy meg szűnt reánk nézve örökre az Isteni gondviselés; ki örökké való, mindeneknek ditsoséges kormányozója vagy, aJ ki igy szol- lasz: Én vagyok a* te urad Istened , ki téged tanitlak hasznosan, és vezérellek az úton, mellyen jársz. (Esa. 48: 17.) Igaz vagy te és igen hűséges, a3 ki nem kisértesz erőnk felett, hanem azt tselekeszed, hogy ollyan kimenetele legyen a* kisértetnek, a* mint azt elhordozhatjuk. Igen is tapasztalásom van aJ felöl , hogy fejünknek hajszálait is számon tartod, és hogy tsak egy veréb-íi is le nem esik az Ő fészéböl szent akaratod nélkül. Fel fogtad lelkemnek ügyét kegyelmesen. Valami tsak rajtam esett, megláttalak tégedet abban. Mindenekben észre vettem atyai szereteted vonásait, soha sem volt hideg a3 nékem nyújtott segedelem, mert mindenkor tapasztaltam abban édes Atyai meleg kezedet, aJ mellyel engemet aJ veszedelemből ki szabadítani, Js Atyai szivedhez szorítani akartál. JS jóllehet vissza vissza estem bűnöm fertőjébe: de még is, tsak ugyan fel fogtad kegyelmesen ügyét lelkemnek. Hátad megé veted te minden bűneimet! oh könyörülő! soha sem fárasztottak még el tégedet az én számtalan vétkeim. Az én háládatlan- ságom meg nem gyengíthette hivségedet. Oh ki 46 szerentsetlen órákban való meg nyugovás.