Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
276 A halál nyereségem. 4. Kór. 15: 31. Remény vas-matskámriak erős kősziklája, A’ mellyen áll éltem erőtlen sajkája, Oh halhatatlanság!! Ha reám jo a’ sors szomorú éjjele, Le verjen é engem e’ rémekkel tele? Nagy boldogtalanság. Oh nem ; mert tsendes nyugalom Házam lesz a’ hús sir halom. Mikor a’ hegyeknek a’ bikktol kékeilo Tetején rám fával a’ frissito szellő , Erzésim ujúlnak! Bánátim egy forrás kedves játékával, ’S Kristály tsermelyének könnyű italával, Majd szintén el múlnak; ’S lassan hempelygo habjai Közt el úsznak lelkem zajjai. Hát ott ki mondhatná meg boldogságomat, A’ hol végzem vándor pálya futásomat? Oh én nem mondhatom ! Ott majd nem gyötör e’ föld viszontagsága, Ön valómmá leszen lelkem szabadsága, ’S nem leszen bánatom. Ott gyógyúl meg a’ fájdalom, A’ hol meg nyílt a’ sir halom. Ez a test, mellyet vándorlásunkban viselünk , tsak egy át-látszó fátyola & mi lelkűnknek. Nem is kell aJ testet aJ lélekkel való öszve köttetésé- ben másképpen gondolni; mert valamint nagyon XXIV.
