Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

Jézus az én életem.

275

én életem óh Jézus! IdvezitŐm! Js én boldogítóm! Te Istenség felséges kijelentője ! tévelygők út mutatója! Js aJ lelkek világának fényes napja , te lakozz én bennem! aJ te gondolatid legyenek ezután az én gondolatim ! AJ világról ’s az életről való ítéleted az én Ítéletem ; óh, akkor lessz az én életem is aJ tiéd, Js az én imádtságom hasonló sé tiédhez. Semmivel sem törődöm én azután; tsendes boldogságban élek aJ por hazájában is. És ha öszve ütköznek is fejem felett a5 nyomorúság árjai , ha le verettetvén aJ fájdalmaktól , ezen keserűséggel elegyes szókra ösztönöz is az erotelen emberi természet engemet: „Atyám! ha lehetséges múljék el tőlem es pohár:de utánnok rebegem ezeket is: 5J mindazonáltal ne az én akaratom j hanem as tiéd legyen meg !" És így tellyes meg gyŐzŐdéssel bizorn magamat az Istenre, Js az Ő akaratjára, gyermeki enge- delemmel imádom Js tisztelem Ötét; örülni fogok minden kornyülállásaimban, hogy én az Ő tulajdona vagyok, és maradok. így, az igazságnak szívet vidámitó érzésével így szóllok: „Senkisem él ö magának s és nem hal ö magának ! Ida élünké éljünk az Urnák3 ha meg halunk is s haljunk meg az Úrnak ; mert akár élünk s akár meg halunk 9 müidenkor az Úréi vagyunk.'* Amen.