Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

588

jf Vallásért való háborúk.

vagy a* mások szenvedéseinek jéitévŐ voltát cs úgy telizett nékiek, mintha ezt kiáltotta volna valami szózat a* környülállások homállyából: Szűnjetek meg , és esmérjétek meg, hogy' én vagyok az Isten 3 Solt. 46 : 11. De nem mindenek jutottak végre mindenre nézve gosságra.

Azomban van egy bizonyos igazság és az meg nyugtat engemet, midőn azt látom is, hogy sokszor az emberek méltatlanul szenvednek, kiváltképpen a háborúkban; melly ez: a9 testi fájdalmaknak és át aljában a5 földi szenvedéseknek éppen nem mindenkor földig hanem bizonyosan sokkal felségesebb hasznok és tzéljok vagyon.

Nem de ezt mondja é a köz példa beszéd is: kárán tanul az ember? Tehát aJ közönséges és tsekélyéknek látszó szerentsétlenségek is, akár tulajdon hibánk miatt, akár aJ nélkül szenvedjük azokat, hasznosan hatnak bé a3 lélekre. Vi- gyázóbbakká, gondosabbakká tesznek ezek minket-»és ollyan esméretek gyűjtésére, ollyan tehetségek meg szerzésére kénszeritnek, aJ mel- lyek által alkalmatosok lésziink ennekutánna a^ hasonló kedvetlenségeket kikerülni. Kárán tanul , kár után okosodik az ember. Az eszesség jóllehet aJ lélek tulajdonsága, még is tsak a földi életre tartozó dolgokra, azoknak helyes es- méretekre és meg Ítélésekre vitetik. Az eszességtől tsak ezen földi életben várhatunk hasznot. EJ még koránt sem aJ leg főbb az emberi lélekben. A3 földi szenvedésnek bizonyosan nem mindenkor az a tzélja, hogy eszünket élesítse. Mit tehet végre minden emberi eszesség aJ sorsnak parantsoló hatalma ellen ? A3 földi szenvedés, földi haszonra való vitettetés nélkül van. A' halhatatlan lélek javát kell annak munkálódni.

illyen vilá-