Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g
A’ Vallásért való háborúk. 589 Már köz példa beszéd is azt mondja : a nyomorúság jobbítja az embert! As lélek javítása Js a tökélletesedés, mint a mi mennyei A- tyánk tökélletes, eJ tehát aJ fo dolog! AJ nyomorúságok a^ mi lelkűnknek egyedül való nevelői, és segítői azon hasznokra, aJmellyek örökké tartanak, mint maga aJ lélek örökké való. — A3 nyomorúság, azt mondják, jobbítja az embert. De hogy jobbítja az ember tulajdonképuen magát aJ földi szenvedések Js testi fájdalmak által ? Hogy munkálódhatik aJ rajtunk kívül lévő látható , bennünk lévő láthatatlanra olly foganatosán ? Úgy, hogy aJ maga bizonytalanságáról múlandóságáról és változandóságáról fájdalmasan győz meg bennünket és változásai, Js az örömök ál hatatlansága által arra indit, hogy benne ne bizzunk. AJ ki vetéseit aJ jég által el veret- tetni látja j nem ollyan könnyen tart ismét számot aJ bizonyos aratásra. A3 ki semmit aJ földön nagyobbra nem betsült, mint aJ sok vagyont és azt az emberek gonoszsága, vagy háború, vagy tűz, vagy viz által el vesztette: meg tanulta végre hogy a3 pénz, és jószág nem leg főbb javak, aJ mellyek után kell tsupán törekedni íl földön. A' ki a betsületnek, tekintetnek, és hatalomnak magas poltzáról hirtelen le esvén, meg utáltatik és meg gyaláztatik, — meg győzi magát, hogy eddig idegen Istenhez hajolt szive; hogy szánakozásra méltó az, a3 ki ollyan méltóságon kapkod, mellyet emberi kezek adhatnak, és el vehetnek. A^ ki az Ő leg jobb barátit, és szive kedveltjeit meg halni látta : hathatósan meg intettetik ez által egyszersmind önnön halandóságáról , és hogy szive felettébb ne ragaszkodjék azokhoz, kik mindenek felett kedvesek előtte. Mert semmi se marad meg, aJ mi földi. A3 világ mindenütt és mindenkor el taszít minket ma-
