Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g
A' Vallásért való háborúk. 587 utoljára az irigységnek, bosszuállásnak áldozatja lessz, és szerentsétlenűl el szakasztatván attól, a* mi az o szivének még kedves, kéntelen elveszni; lia valamelly ifjú, vagy leány, aJ ki szüléinek szorgos gondoskodása alatt nevekedett, Js nemének leg jelesebbjei között neveltetett fel , valamelly kegyetlennek halálos tsapása, vagy aJ természetnek valamelly rémitö jelenése, vagy aJ halálos betegségnek kinos fájdalmai által ragad- tatik ki az életből, Js érette esedező, és minden reménységeket Ö benne helyhezteto szüléinek karjai közzül, — mi módon talál ebben az én okosságom öszveköttetést annak igazságával és jóságával, aJ kinek akaratja nélkül tsak egy veréb sem esik aJ földre és aJ kinél aJ mi fejünknek haja-szálai is mind számon vágynak? Egészen el rémülök. Sok tsüggedezo szív érzette azt, aJ mit én lételemnek fájdalmas óráiban tapasztaltam, és némelly könnyező szem ezt kérdezve tekintett fel az égre: miért van ez igy ? mitsoda idvességes tzélja lehet az illyen szenvedésnek? Hányadik embernek van az bátor bizodalma, hogy az Ő szenvedésének telyességéből ezt mondaná szent Pállal: Kitsoda szakaszt el minket az Isten szerelmétől ? nyomorgatás é j szorongató keserűség é, üldözés é, éhség é, mezitc- lenség é, veszedelemé, fegyveré? Róm. 8: 35. Valósággal gyakran tapasztaltam már én az életben, hogy az ollyan emberek, a kik aJ had, vagy más környülállások által okozott szomorú történeteket az Istennek gondviseléséről, és sze- retetérol való gondolatjokkal nem tudták meg egyeztetni, sok ideig vigasztalhatatlanok voltak, zúgolódtak és kétségeskedtek — mig hirtelen el halgattak , mintha váratlanéi tettzett volna fel nékiek az el rejtett világosság. Tapasztaltam, hogy hirtelen meg tudták az Ö fájdalmaiknak,
