Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

586

A* Vallásért való háborúk.

nyeit , minden meg sebhedtt szívanek bánat- ját, minden haldoklónak fohászkodását, minden vagyonától meg fosztatottnak kétségbe esését, minden fenyegettetettnek szorongattatását, minden ruha és élelem nélkül szűkölködonek epedését, — valósággal, az illyen nyomorúságnak látása egy a3 leg rettenetesebb kisértetek közziil, hogy a3 mindeneket [igazgató Isteni gondviselésben való hitet meg tántorítsa. Mert a* borzasztó történetek néző hellye előtt állunk ekkor és aJ gyilkos haramiák pokolbeli dühösségén Js az ártatlanok

érdemeden szenvedésein fel háborodva ezt kérd/

jük: Miért vágynak ezek, és mire valók? Es ha bár okosságunkat, melly aJtzélt hasztalan keresi, meg tudjuk is hellyel hellyel valamennyire nyugtatni az által, hogy aJ mit az egyes emberek szenvednek, az Ö bűneiknek méltó büntetése, aJ mel- lyeket mi talám nem tudunk, — de miért kell a3 közönségesen esmeretes ártatlanoknak is el borittatni a3 nyomorúságok árjától ? Mit vétett az az ártatlan tsetsemo, a3 kit a3 pokol fajzatú vérengezo meg ragad és a3 kősziklához tsap, vagy a3 tüzbe vét? Miért kell ennek szenvedni és kínosan meg halnia? Miért tétetik átaljában oliy sok felséges és szeretetre méltó irgalmatlanul semmivé ? Miért köt öszve bennünket olly szorosan a3 természet kötelei által az Isten és szakaszt el ismét fájdalommal egymástól? Miért van belénk óltva az a3 természeti hajlandóság, hogy szüntelen építsünk, ha a3 természetnek vagy az emberi gonoszságnak egy rettenetes szempillantása, egész életünkbeli minden munkánkat ismét hirtelenséggel porba tapodja és semmivé tészi? Lehet é ebben tzélja az Isteni böltsességnek és bé folyása az Isteni szeretetnek ? Ha egy nemes gondolkozásu ember nagy lélekkel feláldozza ember társainak boldogságáért mindenét és azért