Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

lágnak és annak népének történetei tsak úgy fognak tettzeni, mint a Jó és Gonosz hozott eleitől fogva való hartznak munkái. Mind az, aJ mit mi szerentsének és szerentsétlenségnek nevezünk, az emberek között lévő szokásokra 3s rendtartásokra nézve való minden változások, a* népeknek hanyatlása Js fel emelkedése, magok az eggyes embereknek történetei: mind ezek mondom ebből aJ közönséges és örökké tartő hartz- ból vészik eredeteket, melly aJ lelki és testi, aJ mennyei és földi dolgok között vagyon, és ebbe olvadnak fel, mint az egyes tseppek a3 forrásban lévő mustban.

Ezen magasabb szempontbői — melly a3 mai időben tsak nem esmeretlen lett—tekintették már a3 régi népek boltsei aJ világ folyását. Úgy nézték ezek az embernek, mint szintén akármelly egész népnek is életét, mint egy változó játékát annak az örökös hartznak, mellyet az embereknek kettős természetei folytatnak egymás ellen. Most a3 világosságnak aJ setétséggel valő küszködésének , majd aJ világon valő uralkodás lelett két egymással tusakodő Istenségnek képében adták Ők elő ezen hartzot. AJ régiség szerette a3 képekben valő beszédet. A3 későbbi idő azután feltserélte a3 fel emelkedett gondolatot a* képpel, a3 mellybe az öltöztetve vala.

A3 mint a3 régiek a3 világ folyását tekintették , úgy szállott az örökség szerént által a’ későbbi népekre, 3s mind egyik tőldott valamit ahoz, vagy egészen uj képet alkotott. így beszéltek a3 Pogányok a3 Titánoknak, vagy földi óriásoknak a3 menny Isteneivel való rettenetes hartzáról; a3 Cháldeusok a3 jó és gonosz lelkek között való viaskodásról. A3 3Sidóknál az ó szövetségnek későbbi Írásaiban, 3s irástúdóiknak hagyományiban bizonyos előterjesztést találunk

6 A Jó és Gonosz között való hartz á földön.