Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
571 Nem szükség tovább mutogatnom, hogy a* jövendők meg tudására való igyekezet bűnös dolog, még kevésbé szükséges pedig azt mutogatnom, hogy igen szomorú következései szoktak annak gyakran lenni a' halandó emberre nézve. Szükségesebbnek tartom arról elmélkedni, mi módon akadályoztassam azt meg, hogy sem magamban , sem házam népében fel ne támadjon az illyen forma babonaságokra való hajlandóság. 3S eJ végre semmi alkalmatosabb eszköz nem lehet annál, mintha igazán meg fontoljuk azt, hogy mi hasznok lehet magában gondoltatván a3 jövendők találgatásának, vagy a3 jövendő - mondásnak ? Mert tsak ugyan nem lehet azt egészen tagadni, hogy némelly jövendő mondások mind a3 régi, mind az ujjabb időben bétellyesedtek. Honnan lehet tehát a3 hitelre méltó jövendő mondásokat meg külömböztetni a3 hitelre nem méltó jövendölésektől? Ha mind meg vetésre méltóknak nem mondhatom az illyen jövendő-mondásokat, mellyektehát azok, a3 mellyeknek hinnem lehet? A3 Szent írás meg határozta azt a3 fellyebb em- litett igékben: Hogy ha Istentől nem botsáttat- nak, ne hidj azoknak. Meg kell ugyan vallani, hogy néha a3 nyil-húzás is jól üt ki; meg kell vallani, hogy néha a3 mit álmodott valaki, későbben valósággal bé tellyesedett, meg kell val- * látni, hogy azokon a3 napokon, a3 mellyeket szeren- tsétlen napoknak tartanak, néha szerentsétlenség következett az emberekre, 3s hogy néha úgy látszott, mintha öszve köttetésben lettek volna a3 képzelődő tehetség történet szerént való játékai azokkal, a3 mellyek azután történtek. De ez tellyességgel nem bizonyítja azt, hogy bizonyosok az illyen jövendölések. Az ugyan is, a3 mi jövendő mondd so k r ól.
