Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
558 hogy valljon áldásban marad é emlékezeted halálod után aJ te tselekedeteidért az emberek közölt , vagy pedig nem? JNem! — — Igaz, hogy semmi gyönyörűségünkre sem szolgál az aJ sírban, hogy mit mond aJ halandó ember aJ mi sirunk felett utolsó tisztesség- tételünkre: de az aJ reménység, hogy sl* velünk egy időben élő emberek és unokáink között, holtunk után is áldásban marad emlékezetünk azért, aJ mit ez életben tselekedtiink, már halálunk órája előtt is fél emeli sziveinket, és érezteti vélünk némünémiiképpen azt aJ boldogságot, hogy mi Istennek fiai vagyunk. Igaz, hogy aJ földi vagy világi hir Js név ol- lyan jószág, aJ melly jó is lehet, rossz is, és hogy soha sem aJ hírért Js név-ért kell jót tseleked- nünk. .De tsak ugyan az igazibetsületnek minden nemei között, leg kevesebb haszon-kereséssel van az öszve köttetve , aJ mellyre halálunk után tartunk számot, és aJ mellyel nem akarunk élni, mig életben vagyunk. AJ ki azon idő hasznára él és vétmellyben Ö maga már eJ földön nem arathat, aJ valójában szereti az emberi nemzetet, és inkább szereti azt, mint önnön magát. így tse- lekedett az Ur Jézus. Szegény sorsban élt, vala- mig eJ földön lakott. Jól tett másokkal, Ö vele pedig ritkán tett jól valaki. AJ mások javára munkálkodott, munkájának hasznát maga soha sem vette. Szeretettel bánt mindenekkel, és nem zúgolódott, ha gyülolséggel fizettek néki aJ szerétéiért. De nem tsak azoknak volt jól tévőjük 3 aJ kik véle egy időben éltek, hanem mind azoknak is, aJ kik világ végezetéig élni fognak. így munkálkodik Ö még most is közöttünk az Ö Igéje és Szent Lelke által. El és munkálkodik Ö most is bennünk j mi pedig Ö benne. A‘ Halál után való jó hir 's név.
