Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

559

Az Isten Fiának ezen ditsoséges példájában nyilván látom minden Keresztyénnek azon kötelességét, hogy jó hírét nevét nem tsak addig, mig e3 földön él ^ hanem még halála után is igyekezzen fen tartani.

AJ ki tsak addig szeret másokat, mig Ölet mások szeretik; tsak addig tesz jól másokkal, mig azok azt neki vissza szolgálhatják; tsak ad- dik gondoskodik másokról, mig azok Ö róla gondoskodnak: az ollyan magának való ember, a* ki tulajdonképpen tsak magát szereti, nem pedig másokat. El vette az illyen az Ö virtusának jutalmát. Meg hal: el vette aJ maga jutalmát.

AJ ki tsak addig igyekezik azon, hogy jó híre 3s neve légyen, mig annak hasznát veszi; a3 ki tsak mutogatni szereti magát jó indulatinál és tselekedeteinél fogva, mintha tsak arra való eszköz volna aJ virtus , bogy az által mások előtt való kedvességre jusson az ember; végezetre, a* ki tsak azon igyekezik , hogy nyilván betsiiletes embernek tartsák, titkon pedig minden gonoszságot el követ, és nem gondol azzal, ha halála után világosságra jö is gonoszsága, tsak addig maradjon az titokban mig él: — oh, az ollyan nem Keresztyén, hanem képmutató. Igaz, hogy nem hallja azt, midőn Ötét aJ világ meg ítéli és kárhoztatja; igaz, hogy ha méltatlanul bánnak is lelketlen testével, azt nem érzi többé : de meg Átélte Js az örökké valóságra nézve boldogtalanná tette Ö magát, és a3 halálos Ítéletet maga mondotta ki magára.

AJ halál után való jó hir 3s név, aJ leg drá- 'gább örökség, mellyet hagyhatunk maradékainkra , 3s gyermekeinkre. Attól aJ vagyontól, mely- lyet számokra gyűjtögetünk, mindenféle szeren- tsétlenségek meg foszthatják Őket, — mert val- lyon megőrizhetjük é azokat még akkor is, miHalál után való jó hir ’s név.

u