Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Midőn a’ gyülölség nem bánt Többé, ’s halgat irigyünk ,

Légyen jó tett’ magva gyanánt Akkor emlékezetünk !

Légyen az bujdosásának Utján áldás unokánknak,

’S nékíink égi Hazánkban Drága ko koronánkban!

fi sirhalmok! tsendes hell yei aJ lelkek öszve roskadozott sárházaiknak; ti néma sirhalmok, mel- lyeknek füveit olly sokszor meg nedvesítették a* bánat könnyei, — ki tekint úgy ti reátok, vagy ki mégyen úgy el mellettetek, hogy néműnémű borzadás ne járná által annak minden tetemeit?

Örömest szemléllek én is titeket. Nem azért, mintha attól félnék, hogy majd idővel az én holt testem is aJ ti néma lakositok3 soraiban fog pihenni , — nem azért mintha komor búsongásban volnék, Js titkon keserűségnek akarnám adni magamat, — nem azért szemléllek én örömest titeket, mintha meg untam volna életemet; hanem azért, mivel jól esik az aJ Keresztyén léleknek, ha láthatja azt ti bennetek, mi módon enyészik el az, a’ mi volt, és mivel aJ ti poraitok közzül mintegy meg ditsöűlve tekinthet bé az örökké valóságba.

Itt nyugosznak mindnyájan az emberek! Ide került utoljára minden erőlködéseivel aJ telhetetlen, és most megelégszik azzal az egynéhány maroknyi földel, aJ melly bé fedi az Ö testét! — Ide került az aJ puha életet szerető dologtalan, a~ kinek hajdan igen keményeknek tetszettek a3 leg lágyabb párnák is ; most édesdeden fekszik aJ kemény föld kebelében! —- Ide került aJ meg elégedetlen szivü, a3 ki soha a3 maga sorsával meg nem tudott elégedni; most már nem pana552 A* halál után való jó hír ’s név.