Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
553 szolkodik többé, ha szinte igen kevés is az, a* mivel bir! — Ide került a3 nagyra vágyó, a3 ki soha ollyan magas poltzra nem hághatott, hogy azzal meg tudta volna érni, soha ollyan szélesen nem uralkodhatott, hogy az néki elég tudott volna lenni: hajdan szűk volt néki az egész világ, most elég tágas néki a* sir keskeny kebele! Avagy nem tudták é ezek azt életekben, hogy ide fognak jutni utoljára ? Hát e3 volt é a* tzéljok minden Ö gondjaiknak, munkálódásaiknak és terhe- iknek? —Mi maradt meg nékik azon kintseikbol, mellyeket uzsoráskodásokkal rakásra halmoztak; mi maradt meg abból a3 szépségből, a3 mellyel ifjúságokban kevélykedtek ; mi maradt meg az Ö mesterségekben való jártasságokból, vagy tudo- mánny okból és azon drága öltözeteikből, mellyek- kel ruházkodtak ? — Por és Hamu. Itt nyugosznak ök mindnyájan! — Itt egynéhány esztendőktől, amott több századoktól íög\a! — Irtódzva emlékezem meg a3 minden időbéli meg holtakról! Istenem! hány volt ollyan azok között, a3 ki méltó volt a3 Te kegyelmedre, a3 ki meg felelt e3 földön a3 te tzéljaidnak, 3s a’ ki ollyan volt, a3 miilyennek kellett néki lenni, és a3 miilyen lehetett ? — Mi pedig még élünk; látjuk a3 meg holtaknak sirhalmaikat, kiknek porai még most a3 mi lábaink nyoma körül repkednek , — mi még élünk : de ugyan mik vagyunk? Előttünk van a3 minden földi dolgoknak végső tzélja; tudjuk azt, de ugyan mik vagyunk ? — Nagyobb gondunk van é arra, hogy .lelkünk tehetségeivel jó végre éljünk, mint azoknak volt? Fáradhatatlanabb igyekezettel törekedünk é lelkünk idvességére, mint azok a3 halottak, a3 kik előttünk el aludtak? Jaj! hát mi belőlünk tsak a3 lessz é utoljára, a3 mi azokból lett — por, és hamu. An Halál után való jó hir ’s név.
