Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
56 A’ mások érdemének ’s a’ t.J tetteti, mintha részre hajlás nélkül széllana a dologhoz, meg adja az érdemes embernek az azt illető ditséretet: de a3 mellett úgy festi azt le, hogy más felöl attól a3 ditsérettol is meg fosztja, a* mellyel az előtt illette azt. A3 rossz hirü 3s nevű emberek gyalázásán nem annyira igyekeznek a3 rágalmazók, mint azokén, a3 kiknek némiinémü betsületek van mások előtt. A3 gonosztévŐrÖl minden ember vagy utálattal, vagy szánakozással szóll: de már az ollyan ember fogyatkozásairól, és hibáiról 1sak nem minden ember örömest beszéli, a3 ki némiinémü tekintetben és betsületben van mások előtt. 3S mennél közönségesebben betsülnek valakit mások, úgy látszik, annál inkább igyekeznek ]e gya- lázni és kissebbiteni azt, ha abban valami jó van, vagy ha valami jót az véghez viszen. Azt gondolná akárki is, hogy mindenik tsak az alávaló rossz emberek közt szeret élni, a3 midőn látja, hogy melly nagy tűzzel igyekezik kiki a3 jó embert le gyalázni. Tsudálkozásra méltó dolog, hogy a3 betsü- letes jó emberről rendszerént tsak akkor mondják ki az igazat, mikor már az meg holt, fshogy annak érdemeit akkor tisztelik minden kissebbi- tés nélkül, mikor már az nem érezheti a3 ditséretet. Honnan van ez? Visgáld meg magadat! Isints é benned az a3 nemtelen hajlandóság, melly- nél lógva kissebbiteni kívánnád azt, a3 mi jó van másokban? Vallyon nem tapasztaltál é magadban hajlandóságot arra, hogy mikor valamelly esme- rosödet ditsérte valaki előtted , azt aJ ki ditsérte, szeretted volna meg hazudtolni, 3s meg világosítani a3 felől, hogy abban, a3 kit meg di- tsért, semmi ditséretre, vagy bámulásra méltó nintsen j annak hibáit pedig, a3 kit az ditsért, nem kívántad volna é fel fedezni mások előtt?
