Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

A’ mások érdemének ’s a t.

57

Ha aJ régi világ történeteit meg olvassuk, lehetetlen, hogy el ne szomorodjunk, mikor látjuk, hogy tsak nem minden szakasszában az időnek, az emberi Nemzetnek jóltévÖi, & míg éltek, meg utáltattak, meg vettettek, rágalmaztattak, háborgattalak, és iildöztettek! Még aJ mái napig is gyalázattal emlitjiik az illyen rágalmazóknak és üldözőknek neveiket. Fel háborodik szivünk , Lelkünk, mikor azt olvassuk, hogy aJ

kiknek emlékezetekre oszlopokat állítottak az emberek holtok után, míg éltek, sem eledelek, sem pedig lakó helyek nem volt.

Vallyon jobbak vagyunk é mi, mint ezek aJ mások jó hírének és nevének el gázolói voltak? — Nem éppen úgy tselekeszünk é, mint azok tselekedtek ? — Ugyan honnan származik qz aJ mások érdemének kissebbitésére való hajlandóság ?.

Sok emberben gonosz lélekből származik ezen hajlandóság, minthogy aJ gonosz Js meg romlott szív rágalmaz és gyűlöl minden jót , aJ mi nin- tsen meg Ö benne magában. Utálatos irigység ez. Igen könnyű ezt meg esmernf Minden jó ellen fel támad , aJ mellyet ö rólla el nem lehet mondani. Mindenféle formát vesz magára, hogy annál bizonyosabban dolgozhasson. Most egész diiliösséggel áll elő, veszedelmes dolgokat feszegetvén mások felöl majd tréfálódzva, és pajkosan gúnyolódik, mintha elméskedo találmányaival tsak másokat akarna mulattatni; majd ismét ügy mutatja, mintha tiszteletben tartaná aJ mások érdemeit, Js tsak azt sajnálja, aJ mint mondja, hogy azokban ollyan sok jó tulajdonságok mellett, ollyan rossz tulajdonságok, és gyengeségek is vágynak; majd végezetre tetteti, mintha minden részre való hajlás nélkül szóllana aJ dologhoz ; de aJ mellett ollyan ké