Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Ä mások érdemének meg esmerése.

Filip. 2: 29. 30.

Ki nem kap hiú ditsősségen,

’S ellenségében is a’ jót Meg valja, az betsüli híven Magát , ’s a’ fo Igazgatót.

Boldog, mert alázatosság Minden karban a’ fo nagyság.

Mind vénségnek , mind ifjúságnak Ez ád betset, ’s kedvességet,

’S oily tekintetet a’ virtusnak,

Melly minden hiú fényt meg vet:

Mert minden nemes lelkeknek Ez a’ leg főbb ékességek.

Add , hogy alázatosok légyünk ,

Uram! és kevélység nélkül Használjuk , a’ mit adtál nékiink ,

’S légyünk egymásnak örömül.

A’ jót tiszteletben tartsuk ,

’S irigységből le ne rontsuk.

uB7 látszik, mintha némelly embereknek sem- íele virtus sem tetszene ollyan nehéznek, mint a‘ mások jóságának, vagy pedig azoknak jeles tselekedeteiknek meg esmerése és betsülése. Úgy találjuk , hogy az embereknek nagyobb része hajlandó arra,' hogy ember társának hibáit feszegesse. Alig találkozik ollyan, aJ ki midőn másokat kárhoztatnak, azoknak hibáit aJ szeretet palástjával el fedezze, azoknak ditséretes tselc- kedeteiket pedig emlegesse. Némelyik ugyan azt gondolván, hogy leg okosabban tselekeszik, ha