Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

50

Az embereknek a mások ’s a’ t.

benne van a3 kevélységnek kezdete is. «Hogy mennyire nevekedjen bennünk a’kevélység, vagy a3 nagyra - vágyásnak mellyik neme legyen bennünk az uralkodó, azt a3 nevelés és a3 környül- állások viszik véghez.

Azért is úgy látjuk példának okáért, hogy az erejekben és virágzó idejekben bizakodó ifjak leg inkább szépségekben kevélykednek. Ritkán esmeri meg nagyon azt az ifjú ember, hogy szebb volna 6 nála akár ki is, hanem inkább azoknak hibáit emlegeti, a3 kiket előtte szépségekről mások meg ditsérnek. Ezek, ha szinte szóval ki nem mondják is azt, a3 mit gondolnak, de valósággal kisssebbiteni szeretnek másokat; igy fejlődik ki berniek a3 hiúságra való hajlandóság. A3 mit nem adott nékiek a3 természet, mesterség által akarják ki pótolni, és testeknek némünémú szépségét ékesgetés által akarják nevelni, és szembe tünobbé tenni mások előtt.

De az ifjúság ideje hamar el repül; az az után következő esztendőknek gondjai és könnyei alatt ki alszik a3 szemek3 tüze; másféle indulatok vesznek tehát már ekkor a3 szivén erőt, és a3 ki többé külső szépségénél fogva kedveséget nem reménylhet, elmésége, rangja, gazdagsága által akar ragyogni mások előtt. Á3 hiba ugyan az marad, tsak hogy más szint öltözik magára. Az ifjuságbeli tetszeni kívánás és hiúság helyett, mellyekért a3 későbbi esztendőkben fél’ hogy ki nevetik, -— ezek helyett mondom, másokat le néző maga hittség, rangban, 3s pénzben való kevélykedés állanak elő.

Valamint minden virtus közelebb visz bennünket az Istenséghez: úgy minden vétek az állatokkal teszen némünémüképpen atyafiasokká bennünket. Valamint az állat soha sem emeli fel