Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
adtál ? Miárt igyekeznem igazságtalan keresménnyel gazdagítani magamat, holott azzal soha sem jár eggyütt a3 Te áldásod? Mit használna nékem, ha az egész világot magamévá tehetném is , ha lelkemben kárt vallanék? —Miért tenném kotz- kára lelkemnek nyugodalmát, valamelly igazságtalan úton Js módon szerzett földi jószágért, aJ melly meg lehet, hogy hamarább el enyészik, mint az én testem a* sírban? — Semmit se vihetek el ezek közzül magammal aJmás világra, sem aJ méltóságot, tekintetet, Js rangot, sem az arany ot, ezüstöt, jószágot, és hatalmat; tsak a jó lelki esméret marad meg aJ halálban : tsak aJ virtus kisér által engemet az örökkévalóság országába. Soha az általam meg nyomorított özvegynek sóhajtása átok gyanánt ne feküdjön az én tsele- kedeteimen! Soha az általam meg károsittatott árvának könyhullatása, mint valamelly halálos tör, ne hulljon az én lelkemre ! Soha igazságtalan kereset az én javaim közé ne keveredjen, hogy áldás helyett átok gyanánt ne légyen az rajtam! 470 A’ mások javatnak tiszteletben ’s a t.
