Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

erőszakkal magokévá teszik a*más jószágát, bün- tetetlenül ne hagyd azoknak ravaszságát, vagy erőszakoskodását. Ne légy érzéketlen a3 leg tse- kélyebb igazságtalanságra nézve is, a3 mellyet azok gyermeki pajkosságból el követnek. — Emlé­kezz meg, 3s Őket is emlékeztesd azon szeren- tsétlenekre, a3 kik gyalázatos életeket vagy a3 hóhér pallosa alatt, vagy a3 tömlötz békéi között végezték el. Beszéld el nekik azt, hogy azok a3 gonosztévok mindnyájan vagy tsak gyermeki já­tékok , vagy pedig tsekélységek el lopásán kez­dették el törvénytelen tselekedeteiket, és nagy tsalárdságon, a3 mások javaival való hűségtelen sáfárkodáson, tolvajságon, és erőszakos rablá­son végezték azokat. — Tanítsd meg Őket arra , hogy a3 takarékosságon, és meg elégedésen épül az élet boldogsága, és a3 ház nép jó állapotja; hogy a3 tiszta szív által leg könnyebben és leg bi­zonyosabban lehet meg nyerni a3 mások bizo­dalmát; 3s hogy az igaz keresmény leg állan­dóbb , és az Isten áldása szokott azzal eggyütt járni. Tanítsd meg Ötét arra, hogy a3 szükség soha sem ád arra just valakinek, hogy igazságta­lanságra vetemedjen, hanem az Isten atyaikép­pen gondot visel rólunk, 3s mikor legnagyobb a3 szükség, a3 mellyben vagyunk, akkor van leg­közelebb az ö segedelme hozzánk. Sokszor, óh Atyám és Istenem! igen sokszor, és sokképpen tapasztaltam én ezt az én életem­ben! Mikor ügy tetszett nékem, hogy sehonnan sem várhatok segedelmet, akkor valál leg köze­lebb Te én hozzám! Mikor vigasztalást nem ta­láltam, meg vigasztaltál engemet, oh én szaba­dító Istenem ! — Ugyan miért vetném hát én arra kezeimet, miért lopnám, vagy rablanám el hát azt, a3 mit Te az én atyámfiának ajándékoztál? Miért irigyleném azt azoknak, a3 mi Te nékiek A' mások javainak tiszteletben 's a' t. 469

Next

/
Thumbnails
Contents