Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

és rágalmazni kívánó szándékból tselekedné. Sót gyakran az ollyan embereknek is látom, hogy kedvek telik aJ mások kissebbitésében, aJ kik kegyességeknél és felebaráti szereteteknél fogva egyébaránt tiszteletet, és betsületet érdemlenek.

Ha ezen, aJ jó szivet bé motskoló igen közönséges hibának eredetét visgálom: úgy tetszik, hogy az embereknek természeti tökélle- tességre való törekedésekbol származik az. De ezen magában ditséretre méltó törekedés gyakran el téveszti aJ tzélt, és aJ léleknek különös maga meg tsalására viszi az embert. Akkor osztón észre sem vesszük, hogy arra aJ helytelen képzelődésre vetemedünk, melly szerént hajlandók lévén arra természettel, hogy kedvező Ítélettel légyünk aJ magunk hajlandóságai felöl, azt gondoljuk, hogy már meg is vannak bennünk azok a3 jeles tulajdonságok, aJ mellyeket szeretnénk , ha bennünk meg volnának ; úgy hogy aJ midőn a tökélletességre kellene törekednünk, szeretnénk ezt másokkal el hitetni, hogy már el jutottunk arra. És minthogy magunkat azért, aJ mik vagyunk, vagy azokért aJ tulajdonságokért, aJ mellyek bennünk vágynak, nem igen betsülhetjük: tehát úgy tetszik mintha az ki pótlódna azzal a” betsülettel, aJ melly et mások mutatnak erántunk.

De mivel nem mindenkor van elégséges erőnk arra, hogy fel emelkedhetnénk azon tökélletességre , aJ mellyre eljutni szeretnénk; azomban pedig azt is szeretnénk, hogy mások jó vélekedéssel légyenek rólunk : hajlandókká leszünk arra , hogy aJ világnak aJ tökélletesebb emberek felől való kedvező ítélet-tételét keskenyebb határok közé szorítsuk. Ha magát fel nem magasztalhatja is valaki, leg alább másoAz embereknek a mások 's at. 45