Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
44 slz embereknek a mások s a t. tatásra, és a3 mások hibáinak ki keresésére, mint a3 ditséretre? Nem kell gondolni ingyen is, mintha az embereknek az Ő Felebarátaik kissebbitésére való készségek mindenkor valóságos gyülÖlségbÖl, vagy íénekedésbol származna. Mert tudjuk, hogy még azok is, a3 kiknek egyátaljában nints okok arra, hogy egymással ellenkezzenek, vagy a3 kik tsak alig esmerik egymást, vagy a3 kik azt szeretnék, hogy azt tartsa felölök minden, hogy ok egymásnak jó barátjai, nem állhatnak annak ellent, hogy azt a3 ditséretet, a3 mellyel szóllanak másokról az emberek, holmi jegyzéseiknél fogva keskenyebb határok közé szorítani ne igyekeznének. Szintén ágy nem kell azt is hinni, mintha mindenkor a3 másokban lévő ditséretes tulajdonságok3 irigylése ösztönözné az embereket azoknak kissebbitésére. Mert éppen nem hallatlan dolog, hogy még azok is, a3 kiknek egyátaljában nints arra semmi okok, hogy másokra irigykedjenek , szeretik még is azokat kárhoztatni , és a3 mi azokban ditséretre méltó volna, azt kissebbiteni és gyalázni. Néha tsupa kedv-töltésből, vagy pedig kevélységből esik az, úgy hogy tulajdonképpen semmi -némű gonosz szándék sints azzal öszve köttettetve. Néha unalomból történik az, hogy az illyen ember mind magát, mind a3 társaságot mulattassa. Néha pedig másoknak kedveskedni szerető indulatból, a3 melly szerént vagy magára szeretné vonni valaki azoknak íigyel- metességét, vagy pedigr valami furtsaságot akar azok előtt mondani. En leg alább nem tehetem azt fel mindenről, a3 ki hellyel közzel ol- lyen szót ejt, a3 melly kissebbségére válik másoknak , hogy azt mindenkor rossz indulatból,
