Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

slz embereknek ci mások ’s a’t.

43

]\iidon halljuk, hogy egyik ember a3 másikról beszeli a3 társaságban, azt lehetne gondolni, hogy mindenik a3 leg boldogabb, leg böl- tsebb, leg ügyesebb, 3s leg tökélletesebb a3 maga nemeben. Senki sem mereszli ugyan magát, 3s a3 maga állapotját ditsérni, mivelhogy az embernek maga ditserese illetlen dolognak szokott tartatni , de azomban azon meg veto jegyzés-tételekből, a3 mellyeket tesznek a3 mások okosságáról, értékbeli állapotjáról, helyhez- tetésérol 3s szándékairól, azt lehet ki hozni, hogy azzal mindenik ezt akarja előadni, én sokkal okosabb vagyok, gazdagságom jobb lábon áll, környiilállásaim kedvezőbbek.

De éppen azok, a3 kik másoknál mindent alább valónak találnak, mint magoknál, és mindent jobban tudnak, jobban tehetnek , jobban bírnak, mint mások, ha az ember Őket közelebbről meg esméri, gyakran a3 leg kevesebbé vágynak meg elégedve a3 magok sorsával. Nem e^yeznek meg hát az ő szavaik az ő meg gyo- zödéseikkel, és hasonlók a3 Színjátszókhoz, kik gyakorta nagyobb rangban és állapotban mutatják magokat játékaik közben, mint a3 miilyenben vágynak valósággal.

Ez az iparkodás , melly szerént másokat magok mellett kevésre betsülnek az emberek, holott pedig a3 magok állapotjával tellyesség- gel nintsenek meg elégedve , egészen különös és nevezetes bélyege az emberi elmének. Mert ha meg esmérjük azt, hogy tudatlanabbak vagyunk másoknál: miért nem ditsérjük azoknak tudománnyát? vagy ha látjuk, hogy mások jobb állapotban vágynak, mint mi: miért kissebbit- jük azokat? Mi lehet annak a3 valóságos oka, hogy mi sokkal készebbek vagyunk a3 kárhoz-