Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
42 Az embereknek a mások 's a t. Oh melly nagy lessz majd az én boldogságom, midőn látni fogom azt, hogy tettem valamit a mások meg jobbulására; midőn jó magam viselése által másokat aJ virtusnak követésére, és az idvességnek keresésére fel inditok. Tsele- kedhetem ezt, miért ne akarnám tehát? — Aka^- rom azt, mi akadályoztat hát engemet? ív. Az emberehneh a mások kissebbítésére való hajlandóságokról. Jcrem. 9: 23. 24. Hogy boldogítsunk, és boldogok Légyünk , erre rendeltettünk Ezért vágynak kitsinyek, ’s nagyok , Szegények ’s gazdagok köztünk , Egyik bir nagyobb erővel, Másik nagyobb értelemmel. Ki tett engem mások elibe? ’S viszont elombe másokat? Az Istennek szabados keze, Mert Ö oszt ki minden jókat: Semmit sem adtam én néked, Uram! mindent vévén tőled. És én — még is kevélykedjem , És alázatos ne légyek? A’ ki többet vett, irigyeljem? ’S szerentséjén ne örüljek? Mintha én (ha többel bírnék , Mint ö) jobb, ’s boldogabb volnék !
