Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
41 Ezt teszi az IdvezitŐnek tzélja szerént az, bogy úgy fényljék aJ mi világosságunk az emberek előtt, hogy azok lássák aJ mi jó tselekedete- inket, és fel induljanak arra, hogy azok is szent életek által ditsoitsék aJ mi mennyei Atyánkat, az Istent. Ez légyen az én tzélom is, hogy e képpen terjeszem eJ földön az Istennek országát! Oh melly igen messze valók én még eddig attól; hányszor tett engemet is ingadozóvá jó fel tételeimben aJ világ uralkodó szokása; hányszor tétováztam mikor jó példát kellett volna másoknak adnom; hányszor szégyenlettem azt, hogy betsületes és Istenfélő ember vagyok, félvén attól, hogy mások ki nevetnek, és tsufolnak! Mától fogva egészen másképpen rendelem az én dolgaimat. Nem tagadom meg többé az én Jézusomat és annak követőit; vallást tészek az emberek előtt Te rólad Lelkemnek Meg váltója ! valamint Te vallást fogsz tenni én rólam aJ Te Atyád előtt. Avagy miért élek én eJ földön? fsak azért é hogy aJ testi embereknek tetszéseket meg nyerhessem? Éppen nem, hanem azért oh én Istenem! hogy mindenek felett méltó légyek aJ Te szeretetedre; nem ezekért az egynéhány esztendőkért, mellyek mint álom elenyésznek , hanem azért, hogy az örök életre készüljek itt. Ám nevessen ki aJ tsúfolódó, mikor én el térek arról az útról, aJ mellyen sokan járnak \ — ám magyarázza balra az én tetteimet az ollyan ember, aJ ki semmit sem tud aJ jövendő életről és boldogságról: — én ezután tsak azt fogom tselekedni, aJ mi jó és példát fogok mutatni másoknak arra, miképpen kell aJ kegyességnek útán járni. Kötelessége az a’ jó ’s a’ t.
