Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

földön tehát senki sem szakaszthatja úgy le a’ vé- tek rózsáját, hogy egyszersmind minden felöl körül ne vennék azt annak tövisei; vagy más szóval , senki sem kóstolhatja itt meg azokat aJ gyönyörűségeket, aJ mellyek aJ bűnnel eggyütt járnak, hogy egyszersmind aJ büntetésekbe is ne részesülne, a* mellyek abból következnek. Ez is arra tzélozó rendelése a* világban mindeneket a3 leg nagyobb böltsességgel igazgató istenségnek, hogy ez által aV bűnös tselekedetektol el rettentsen. Még aJ bűnösök is gyűlölik azt a* bűnt másokban, aJ melly bűnben magok élnek.

Tsudálatos szent rendelése aJ fo Böltseség- nek, melly még az én ellenségeimet is mint egy örzö Angyalává tészi az én jó erköltsömnek, és meg parantsolja az én rossz akaróimnak, hogy mintha barátim volnának azok, meg intsenek, ha valami igazságtalanságot és rosszat akarok tselekedni!

Úgy vagyon, alázatossággal, és tsudálkozva esmérem meg, hogy ebben aJ világban semmisintsen tzél nélkül; minden böltsen van el rendelve, és még aJ rosszból is jónak kell következni.

Még ha ellenségeim vágynak is, azok is jdltévÖim. JS vallyon miért vágynak ellenségim; miért vágynak ollyan emberek, kik nem akarják javamat? — Talám azért, mivel igen jó gon- dolkozású ember vagyok? mivel szeretettel bánok vélek? talám azért, mivel hiba nélkül való ember vagyok? Tellyességgel nem, hanem azért nin- tsenek jó indulattal erántam, mivel meg sértettem azokat, vagy leg alább azt gondolják, hogy én Őket meg sértettem. Nem jóságomért liara- gusznak azok reám, hanem hibáimért, és azon gondolkozásomat és tselekedeteimet kárhoztatják,

266 Az ellenségen való győzedelem.