Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Az ellenségen való gyözedelem.

267

mellyckkel okét meg sértettem, vagy meg keserítette in.

Ellenségeim, rossz akaróim mondják meg azt igazán, hogy ki vagyok; azok mondják azt meg, vagy esmertetik meg velem azt, hogy melly igen hibás embér vagyok. Többet tesznek azok, mint leg jobb barátim, és meg hitt embereim, a3 kik rendszerént igen nagy kedvezéssel szoktak Ítéletet tenni rólam.

Meg esbetik ugyan az igaz gyakran, hogy azok, a* kik nem jóindulattal vágynak erántarn, ellenem való vádjaikban többre mennek kelle- tinél, és a3 bennem lévő rossz szokásokat úgy írják le, mintha azok botránkoztató hibák volnának, hibáimat pedig lígy festik le, mintha égre kiáltó bűnök volnának azok. De ha igazán meg gondoljuk, mit tselekesznek ezek azemberek? Semmit sem egyebet, hanem tsak ollyan tükröt tartanak elombe, a3 melly mindent nagyobbnak mutat, mint a3 mekkora valósággal, és a3 melly- ben a3 leg kissebb motskot is meg látom, a3 melly életemet, magam viseletétj tselekedeteimet bé piszkolja, lelkemet pedig meg fertézteti. Úgy de mint jó Keresztyénnek , kötelességem az, hogy a3 leg kissebb fogyatkozást is ki irtsam magamból, hogy tökélletes lehessek, miképpen az én Mennyei Atyám is tökélletes. 3S valójában nem lehelnek ollyan igen tsekélyek ezek a3 fogyatkozások, holott másoknak is szemekbe tűnnek azok Elégedendő okom van hát arra, hogy ne hidjek magamnak, mert én a3 magam eránt való szerétéiből az ollyan dolgokat sem tartom hibának magamban, a3 mellyek másoknak botránkozásá- ra szolgálnak. — E3 szerént tehát meg esmérem azt, hogy még mikor nagyítják is az én hibáimat az én rossz akaróim, az is némünémü jó tétemény reám nézve, és valóságos hasznomra van. — JS