Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
2G5 Az ellenségen való gyözedelem. Péld. 16. : 7. Ila próbálsz ■viszontagságok Által , Atyám! én kész vagyok, A’ terhet viselni, mellyet Kezed rám vet, Mert tőled jő, oh szeretet! Hol a’ vitéz ki bánkódna Hartzán, bár melly sullyos volna? Hogy ha bátran vitézkedett, Es győztes lett, ’S diadalmának örvendhet. tC egyesen kell nekünk élni, ügy kell élnünk, hogy az örök életet el nyerhessük. Erre serkent, ösztönöz , hívogat és mintegy kénszerit minden , minden nap, minden úgy látszó vak történet, minden környülállás. Hijjában rugodózunk az ellen. Maga az Isten plántálta bé azt szivünkbe, hogy iszonyodjunk mindentől, aJ mi rossz, aJ mi ellenkezik az igazsággal. Ez az oka, hogy a* föld egész kerekségén lévő minden népek utálattal és gyülölséggel néznek minden gonosztévore, a’ szeretet nélkül valóra, aJ rágalmazóra, az ártatlannak el tsábitójára, aJ kevélyre, aJ tolvajra , aJ hit - szegőre, hamisan esküvőre, a3 részegesre Js aJ t. Ez az embereknek természeti irtódzások mindentől, a5 mit nem jót látnak másokban, vagy tsak aJ mit igazságtalanságnak gondolnak is, ez mondom az oka leg többnyire az üldözéseknek, ellenségeskedéseknek aJ halandók között. Itt e XXII.
