Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
20 Kitsoda az én Felebarátom? azt segíteni, és annak szolgálni, valamikor tsak meg eshetik az más kötelességeimnek sérelmek nélkül. Felebarátom tehát nékem nem tsak az én vér szerént való atyámfia, hanem minden vetélkedő társam, házam - népének minden ellensége, sót a* magam leg dühösebb ellenségem is, a3 ki káromra igyekezvén , minden alkalmatosságot arra fordít, hogy engem sértegethessen. Kötelességem ugyan az, hogy a3 magam, és hozzám tartozóim jussát bátorságba helyheztessem a3 mások sértései ellen: de arra semmi jussom sints, hogy máson akárkin bosszút álljak; kötelességem ugyan, hogy magamról minden kárt és veszedelmet el hárittsak, de arra soha sints jussom, hogy akárkinek másnak kárt tégyek. Ellenségemet is szeretnem kell , mint felebarátomat. A3 Krisztus parantsolja azt. Nem leszek tehát Keresztyén, nem leszek az Ur Jézus követője és tanítványa, ha annak út-mutatása szerént nem rendelem életemet. Végezetre, ha sokan meg vágynak is a3 felöl gyozettetve , hogy minden ember felebarát- jók Ö nékiek: mindazáltal úgy látszik, mintha ottan ottan bizonytalankodnának a3 felöl, hogy mi- némünek kell lenni annak a3 szeretetnek , a" mellyel tartoznak szeretni másokat. Látják, hogy természet ellen való dolog az, hogy minden ember eránt, minden külömbség nélkül egyenlő szívességgel viseltessünk; tudják, hogy a3 szívnek indulatit nem lehet egyik ember eránt úgy erőltetni, mint a3 másik eránt. Minden kétségen kívül igaz az, hogy igen nagy külömbség van a3 hajlandóság léptsoi között. Másféle szeretettel viseltetünk az öreg ember eránt, mással a3 gyermek eránt, mással barátaink és mással az idegenek eránt, mással a3 test
