Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
Kit soda az én Felebarátom ? 17 Más ember nem felebarátom nekem, hanem tsak idegen az. Felebarátom é nekem aJ gonosztevő ? azt kérdi aJ Biré. Hiszem kötelességem hozza azt magával, hogy én aJ gonosztévot ne szeressem, hanem inkább meg büntessem. Szerethetem é én azt mint felebarátomat, aJ kit a’ törvény, és az igazság szerént halálra kell kárhoztatnom? Meg kegyelmezhetek é annak, mint atyámfiának, aJ ki tsak arra íorditaná aJ nyert kegyelmet, hogy ismét nem lehetnének bátorságban miatta embertársainak életek és javaik? Ollyan Ö mint a3 dühös állat, aJ kit el kell hárítani aJ mások lábok alól, — de az illyen rettenetes ember nékem nem felebarátom. így tsak nem minden ember más meg más képzelődéssel és gondolattal van arról, hogy kit tartson, Js kit ne tartson felebarátjának? Nem mondja ugyan ki szóval azt miképpen gondolkozik ezen tárgyban: de tsak ugyan leg többnyire ki tetszik az, azoknak mások eránt való magok viselésekből. Kitsoda az én felebarátom? — A'9 Jézus Krisztus egy igen szép példa-beszédben felelt meg erre a3 kérdésre az írás-tudónak. Luk. 10. 30 — 37. Egy Zsidó az úton meg fosztatott aJ tolvajoktól, és tsak nem halálosan meg sebesitte- tett. Akkor arra ment egy Zsidó Pap, aJ kinek kötelessége lett volna az Istennek aJ Sinai hegyen ki adatott törvényére tanítani aJ Népet ~'s aJ ki tudta ezt aJ parantsolatot: Szeressed felebarátodat, mint magadat (3 Mos. 19. 18.) és aJ meg verettetett embert vérében fetrengve találta. De ezen méltatlan Tanító nem tellye- sitette az Istennek említett parantsolatját, hanem el ment aJ szerentsétlen ember mellett, és azt vérében heverve hagyta. — Az után jőve rí. Rész. 2
