Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
129 ratja ellen, vagy vigyázatlanságból hibázik is, a3 miatt vigasztalhatatlanná lessz, Js azon felettébb epekedik. De hogy lehetne azt virtusnak tartani, aJ mi tsak az Ítélettől 5s büntetéstől való félelemből származik, vagy veszi aJ maga eredetét, és még is utoljára aJ maga hibáit meg bánó embernek semmi vigasztalást sem nyújtana ? Mitsoda tehát aJ jó lelküség? — Ollyan lelki esmérettel való birás, aJ melly magát minden tselekedetünkben, és nem tselekvésünkben ki mutatja. Azért nevezik azt aJ vétket, a* melly ezzel a^ virtussal ellenkezik, rossz lelküségnek, vagy lelki esméret nélkül valóságnak. Mitsoda pedig aJ lelki esméret? Minden gondolatinkban, beszédinkben, és tselekedetinkben annak meg esmérése, hogy mi eggyez meg az igazsággal és törvénnyel, mi nem, vagy mi törvényes, mi pedig törvénytelen ? Hogy azt meg tudhassuk mi eggyez meg aJ törvénnyel, és mi ellenkezik azzal ? szükséges, hogy előre illendően ki palléroztassék az értelem, mert eJ nélkül nem lehet azt által látni, hogy mi jó, mi pedig rossz? Mennél inkább ki szabadul aJ gyermeki korból az ember; mennél inkább ki fejtődnek az Ő lelkének tehettségei: annál világosabban lát az mindeneket; annál jobban meg tudja aJ jót aJ gonosztól, az igazságot aJ tsalárdságtól külömböztetni, jól lehet jónak aJ gonosztól való meg külömböztetésére való tehettség természettel meg van az emberben. AJ lelki esméretnek szava tehát, minden népek közzé ki hat, még azok közzé is, aJ kiknek soha sem hirdettetett az Ur Jézus Evangyéliomi tudománnyá. AJ törvénynek tselekedete, — azt niondja Szent Pál, — az Ő szivekbe bé Íratott, kiknek lelkek esmérete, és az Ő gondolatjok , L^I. Rész. 9 A jó Li el käs e g.
