Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
150 mellyek egymást vádolják, vagy mentik, egyetemben bizonyságot tészen. Rom. 2: 15.. Mennél világosabban tudja azt valamelly ember, hogy mit szabad, és mit nem szabad tsele- kedni, annál érthetőbben szol! abban a5 lelki es- méret is. így hát a Keresztyén emberben, — aJ ki az Ur Jézus által az igazságra meg tanitta- tott, — aJ törvénynek minden által hágását a"’ leg jobban kellene aJ lelki esméretnek érezni. A* hol aJ jónak esmérete van, ott nagy mértéke van a* lélek nemesedésének is. De nem elégséges aJ jónak tsupa esmérete: hanem szükséges, hogy elegendő ereje légyen arra is aJ léleknek, hogy aJ mit tud, azt az életre is tudja alkalmaztatni. A3 lelki esméretnek törvényei, az az, annak tudása miigaz, mi nem, mi jó, mi rossz, közönséges törvénnyei a3 lelki világnak. A3 ki azoknak engedelmeskedik, nem idegen törvényeknek engedelmeskedik az, hanem a* maga tör- vénnyeinek, Js az a3 jó lelki esméretü ember, így tehát semmi nem egyéb a3 jó lelküség, hanem a3 meg esmért igazsághoz, vagy jósághoz való állhatatos ragaszkodás; a3 jó lelkű ember, azt tselekszi, a3 mit jónak Ítél, és soha el nem távozik attól. Minden gondolatiban, szavaiban és tscleke- deteiben az embernek ki mutatja magát ez a* virtus, melly a3 jóra való készségnek leg tsalha- tatlanabb jele. De a3 gondolatot tsak a3 minden tudó Isten tudhatja ; eggyik ember a3 másiknak tsak a3 beszédjét hallja, annak tsak tselekedetcit látja, és tsak ezek szerént tészen arról Ítéletet. Azért is a3 közönséges életben már azt is jó lel-- kü embernek mondjuk, a* ki tudva semmi rosszat nem tselekszik. De hogy az mit tart jónak, azt is tsak annak szavából, és beszédjéből tudjuk/ a' ki tehát azt a3 mit igér, meg tartja; a3 mit yf jó Leik üseg.
