Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
jí Hóid 79 gében való futásokat és forgásokat is, Js aJ mi mostani leg nagyobb ég visgálóink még most is bámúlnak, ha észre veszik, hogy azok aJ dolgok, mellyekrol mi most tsak aJ leg nehezebb és leg fáradságosabb ki számolások segítsége által szerzünk magunknak esmereteket, hajdan közönségesen esmeretesek voltak. Igen is, bizonyos aJ, hogy a* miilyen szoros Öszve köttetésben voltak ok földi szükségeik kevés voltánál és együgyüségénél fogva aJ világ egészével és aJ miilyen nagy mértékben tapasztalták mind magokban, mind magokon kívül az Istent — mi meg fordítva éppen olly igen ragaszkodunk aJ testi kellemetességekhez, Js aJ testi érzések tsiklandoztatásához; kevésbé látjuk ellenben az Istenséget mind magunkban , mind a* rajtunk kívül lévő dolgokban. Hasonlóbbak voltak ok az ember eredeti képéhez, sl miképpen tudniillik ez az Isten kezéből ki jött, mint mi. Mi tsak ollyan emberek vagyunk, a^ kik tsupán a* házi állapotért, a 3 gazdag asztalért, Js aJ polgári életért élünk, és tsak aJ földiekről gondoskodunk , aJ múlandó Js porrá válandó dolgokhoz ragaszkodván, mellyeknek reánk nézve szorosan véve idegeneknek kellene len- niek! Innen származott minden későbbi népek közt az aJ hit, hogy az Ö leg első Eleiknek az Istennel közbevetetlen társalkodások volt; hogy ezek ollyan mennyei Kijelentéseket vettek, mellyek most előttünk el vannak zárva! Hát nem vagyunk mi is az Istennek teremtései és gyermekei? Nem tart é örökkön örökké az Ö jósága? El vannak azok előttünk zárva, mivel mi zárjuk el magunkat azok előtt. Nem látunk, mivel be hunnyuk szemeinket. Ki kerüljük az Istennel való meg hitt társalkodást, mivel fon
