Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
1 Atyára, melly boldoggá tettél Te engem e’ világban És melly bőven részeltettél A’ jóban ’s boldogságban! Melly kevés az, a’ mit még itt Esmerek ’s ez is boldogít Engemet már e' földön ! Midőn valamelly kellemetes tavaszi vagy nyári reggelen Szemeink a3 számtalan virágok egymást fel váltó pompáján legelnek, 3s egy egész ambrózia illattal kedveskedő láthatatlan tenger vészén bennünket körül, kellemetes meleg levegő lengedezik 3s itt a3 bogarak tsiripolása, a3 méhek dongása, amott pedig a3 madarak hangitsá- iása zeng körültünk, vagy midőn a3 gazdag Ősz a3 magasra nőtt vetéseket arany szinbe Öltözteti, a3 fák ágait külömbféle gyümöltsökkel terheli 3s az erdők leveles gallyait sok szinü ékességgel öltözteti fel, — akkor egy olly tiszta 3s tsendes örömöt élezünk, mellyet tsak a3 természet szépsége nyújthat nekünk 3s az érzékeny szívű Keresztény lelke a3 jóltévÖ Teremtonek imádására huzdúl. Mindazáltal nem kevésbé pompás jelenés egy szép téli nap is, midőn a3 fagytól minden meg van meredve, a3 napnak első Sugárai a3 dérben, mint valamelly tükörben meg törnek 3s tsak nem vakitó fénnyel tündökölnek, mellynek fénylő .kristállyait mint meg annyi ragyogó briliántokat a3 természet keze tsudállatosan fűzte reá a3 fák ágaira; midőn a3 halmok, völgyek és térségek a3 leg tisztább fejérségü hótól fénylenek, melly- nek gyöngy forma apró jég-tsutsain a3 nap min- féle színeket játszik ; midőn ezen ezüst szinti szo- nyeg, melly az emberek lakhellyeiket és szántó- földeiket hé vonja, a3 messzire ki terjedő mezőt y*- Rész. 37 A Hó. 577
