Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
573 A Hó. el láthatatlan szép magánossággá változtatta , mellyben alig esmerünk ismét magunkra ’s aJ hol úgy képzeljük magunkat, mintha egy egészen idegen tájjékra volnánk által tétetve. AJ téli világ, ennek együgyű és még isvakitó fejér leple, aJ közönséges néma tsendesség akaratunk ellen is valami fel emelkedett érzést gerjeszt fel bennünk, Js éppen úgy, mint aJ nyár, kellemetes érzéssel szokta szívünket hé tölteni. Kitsoda nem lelkesittetett már illyen felséges érzésektől, ha tsak állati, semmire se íigyelmezo gondolatlan- sággal nem tölti földi napjait ? Még is az alatsony gondolkozású ember, bár mint gyönyörködtesse is ötét aJ téli világ, érzé- zéketlen marad aJ természetnek ezen nevezetes néző játéka mellett. Ki nyilatkoztatja ugyan Ö az Ő örömeit 3s tsudálkozását szavakkal, de lelkiképpen semmi fel emelkedett gondolatra se alkalmatos. Másképpen gondolkozik aJ Keresztény. Ö aJ természetben mindenütt látja egyszermind aJ Teremtő felséges voltát is. Mindég közel van Ö gondolatjaival aJ mindenütt jelenvaló Istenhez. Az Ő öröme, tsudálkozása Js néma el ragadtatá- sa, mind meg annyi könyörgés és Istent ditsé- ro JSóltár. így tekintette meg eleitől fogva minden nemesebb gondolkozású halandó aJ természet változásait. Nem ez a~hó — lepte mezőkön lévő közönséges halgatás, nem ez aJ színek fénnyé, nem aJ folyóvizek és tavak tükör forma jég borítékjaik tsudállásra méltók Ő előtte, hanem aJ világok jóltévo Attyának titkos, véghetetlen Js tzél- erányos teremtoi hatalma. így nézte Dávid ama nagy Királyi költő aJ Természétet. Mindég fel emelkedett az Ö áhítatos lelke aJ teremtett dolgok szemlélésétől aJ TeremtÖhez: Nagy aJ mi Urunk, igy énekelt Ö, és nagy az Ö ereje, kinek böltsesége me£
