Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Dél. 47 dalos meg emlékezéssel nem elégszik meg az igazi Keresztény; egész napi munkájának tanúbizonyságot kell azon érzésekről tenni, mellyek az Ő szívét lelkesítik. Nem azt teszi ez, bogy 5 az Isten nevét áhi- tatoskodva minden foglalatosságaiban szájában viselje; nem azt, hogy minden beszédjéhez hozzá tegye : ha az Istennek úgy tetszik! vagy Isten segítségével! — nem, az illyen szollás-formák is végtére értelem nélkül való szokásokká változnak, és annak, a ki velelc szokott élni, inkább képmutatással tellyes szint adnak, mint igazi Kegyességet — hanem munkájában való szorgalmatossága, mások eránt való jóltévosége Js ember-szeretete által igyekezik aJ jó Keresztény azt meg mutatni, melly valóságos tzélja legyen neki, hogy 6 az Istennek egy háládatos szívet szenteljen. Lelkűnknek, melly egyszerre tsak egy dologra függesztheti íigyelmetességét, keskeny határok közzé való szorittatása miatt lehetetlen, hogy minden foglalatosságainkban gondolkozhassunk az Istenről. De nem is kell azt tennünk , mivel maga a’ Jézus mondja, hogy imádkozzunk és dolgozzunk. Tehetünk ellenben olly torsok igazságokat és tselekcdet-módokat tulajdonainké , mellyek mindenben, a mit tselekszünk lelkünk előtt állanak. így meg tehetjük azt, hogy délben , midőn munkásságunk Js minden foglalatosságaink közepette állunk, az el múlt reggel véghez vitt munkáinkra és történeteinkre ha tsak egy futó pillanlatot is vessünk; Js hogy igy tudakozódjunk magunktól: „El végeztémé jó lelki esmérettel kötelességeimet ? Nem hagytam é magamat valamelly tisztátalan kívánságtól tilalmas tselekedetekre el tsábittatni, mellyeket meg kellene bánnom? Tsináltam é valakinek ember
