Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
55 Még aJ szenvedő is, kit valamelly betegség ágyához szegezett, vagy aJ kitaJ szegénység lerlie nyom , vagy aJ kinek szívét a5 háza népében történt szerentsétlenség emészti, vagy a’ ki el követett hibái miatt epekedik , vagy aJ ki vétkeiért büntetést szenved *—- az is meg győzte már az Ö szenvedéseit felig, ha reggel a' földieken felyiil emelkedhetik Js lelkét aJ mennyeiekkel mintegy párosíthatja. A-5 reggeli áhitatosság ugyan is, midőn aJ lélek bátrabban és szaba- dabban emelkedik fel az Ö Teremtöjéhez, ollv meg nyugvással tellyes és meg győzhetetlen bizodalmát szül a5 mi állapotaink Js Környmállásaink Kormányozőja eránt, Js az Isten akaratján olly állhatatos meg nyugovást önt szívünkbe, melly et semminémü bal eset se tehet egészen semmivé. mi első reggeli érzésünk éppen úgy hangzik lelkűnkben aJ nappali zajgás és lárma közt is, mint aJ reggeli álom gyakran egész estvéig is meg marad emlékezetünkben , és különös érzések közzé helyhezteti szívünket. Az Istennek szentelt reggeli érán való áhitatosko- dásban könnyebben fel emelkedik a5 Lélek azon magasságra, aJ hol csmeri meg tsak az ember aJ földi dolgok valóságos Semmiségét, Js nem tulajdonit azoknak nagyobb betset, mint aJ miilyent érdemelnek. Bár melly szép, 's bár melly jóltévo is pedig aJ Keresztényekre nézve aJ léleknek a3 reggeli órákban az Ö Teremtöjéhez és Attyához való fel emelkedése, még is sikeretlen az, ha azon tsak puszta szokásbeli tselekedet Js aJ meg szokott és könyv nélkül meg tanult könyörgéseknek, mellyek mellett éppen olly keveset gondolkozik az ember, mint érez, cl mondása értetik. Az igaz Keresztény ritkán, és tsak aJ léleknek igen nagy meg indulásakor imádkozik szájjal; af szí3 * A’ Reggel.
