Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
36 ve ellenben mindég imádkozik. Gondolatjaiban beszél Ö az Istennel. 3S ez a3 kegyes, buzgó gondolat, 3s ez a3 mi éltünk vezérlőjéhez való tsendes Sóhajtás többet ér az órákig tartó könyörgéseknél, mcllyeknek el mondása közben a3 szív semmit se érez. A3 szép reggeli könyörgések áhitatossággal tellyes olvasásának hasonlóképpen nagy haszna van a3 lélekre nézve. De nem abban áll ez , hogy más valaki után mondjuk el könyörgéseinket, hanem abban, hogy áhitatosságunk a3 más áhitatosságától neki hevülvén, 3s érzéseink a3 más érzéseitől lángra gyúladván, tulajdon Szívünk munkássága ébresztessék fel a5 mások gon- dolatjai által. Mert a3 mit mi érzünk, a3 mi nélkül szűkölködünk, a3 mit reményiünk, kívánunk, szenvedünk , azt senki se tudja más, a3 ki a3 lélek épületére könyörgéseket ir. A3 mi Örömünk , szükségünk, kívánságunk 3s tzélunk ugyan is rajtunk kívül senki előtt sints tudva, tsak egyedül a3 Mindentudó előtt. A3 honnan a3 mindennap szorgalmatosán imádkozók, minekutánna reggeli imádságaikat el gyagyogták, olly könnyű elméjüek , mint az előtt voltak. Azt hiszik balgatag gondolkozások módja szerént, hogy már ez által bé nyújtották az Istennek tartozó áldozatjokat, azután pedig ismét az Ö mindennapi testi indúlatjaiknak áldozhatnak. Félre teszik a3 reggeli imádságot, el felejtik az Istenről való gondolatot, meg károsítják felebarátjaikat, rágalmazzák felebarát- néikat, tsiklándoztatják hiúságokat 3s bé fertéz- tetik ártatlanságokat. •— Ah , nem Tanítvánnyal Ők a3 Jézusnak! Az Ő reggelek fel szentelése minden igazi áhitatosságtól üres, melly az egész napot áldással tellyessé és kellemetessé tehetné. Ismét vissza esnek Ők vétkeik fertőjébe, 3s tiszA' Reggel.
