Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

31

Még is Hozzád járulhatok És Hozzád imádkozhatok ; Én, a’ ki a’ mit tettem Tsak veled tselekedtem.

Meg hallod Te kérésemet, ’S örömest segi'sz engemet, A’ mi jót óhajt Szívem, Segilessz abban híven !

A Reggel.

A3 keresztény, lia illyen reggeli szent érzések töltik bé szívét, egész napi munkáját megszentelte azok által. Mint valósággal erköltsi ember, lép Ó ki aJ mindennapi élet zajjába, a nélkül, hogy abban el felejtené magát. Az atya barátságoson köszönti meg az Ö fel kelő gyermekeit, aJ kik minden reggel uj teremtései az Isten kezének Ö reá nézve ; aJ feleség szívesebben szorítja jó férjét szívéhez, aJ kit neki az Isten éjjel is meg tartott. AJ vallás az Ö szelíd fénnyét minden tárgyakra j még aJ leg tsekélyebbre is ki terjeszti, mivel aJ Szívet nyájasabb érzésekkel, szelídséggel, türedelemmel Js szeretettel tölti bé.

Egy ollyan reggelt, mellyet aJ vallás ékesít, vagy a mellyet vallásos érzésekkel kezdünk el, nem követhet kedvetlen és zűrzavaros nap. Mert aJ mit teszünk , Istennel és Istenben tselekessziik azt. A3 mit meg érünk, mind az az örökkévaló Isteni gondviselésnek igazgatásából történik, aJ kinek böltsesége nagyobb , mint minden emberek okosságok együtt véve ’s aJ mellynek jósága meg foghatatlan, mint aJ mi egész lételünk. Semmi előttünk álló veszedelemtől se rettegünk , mert aJ ki azokat reánk küldi, aJ mi mennyei Atyánk az. A3 mint vigyázott Ö aJ tsendes éjt— szakában reánk Js kedveseinkre ; éppen úgy vagyunk mi az Ö szere tétének tárgyai nappal is.