Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
55 mit gyűjtött es keresett, mind itt nagyja; & mivel élt, aJ mit használt, el tűnt. Melly ellenkezőképpen derűi fel aJ lelki emberre, a Jézus tanitvánnyára nézve az életnek minden reggele! Melly egészen más érzések lelkesítik az Ő meg erősödött és meg ujűlt Szívét Js elméjét, ha álmából fel ébred! Háláadással tekint Ő fel az Istenhez — mert tsak neki él, tsak neki ébred Ő fel. Az Isten hatalma volt ugyan is az, rqelly Ötét, mig minden mély álomba volt merülve és senki se vigyázott reá, mindenféle szerentsétlen esetektől oltalmazta. O gondoskodott mi rollunk, midőn semmit se tudtunk magunkról; valamint már akkor is meg emlékezett rollunk, mikor még nem is voltunk eJ főidőn. Minden reggel úgy tetszik neki, mintha az Istennek Jóbhoz intézett ezen szavai hangzanának füleibe: Hol voltál, mikoron aJ földet fundálnám? mond meg ezt, ha tudsz valami értelmet. Ki rendelte el aJ földnek mértékeit? mond meg, ha bölts vagy : avagy kitsoda mérte meg azt mérő sinórral? A- vagy az Ö alsó fundamentomi mitsodán állanak? avagy ki vetette fel annak szegelet kövét? Mikoron aJ fényes tsillagok egyenlőképpen ditsér- nének engem és az Istennek minden fiai örvendeznének? Jób 38. 4 — 7. Imádva esik Ő térdre aJ Mindeneken-könyörülő és Szentek Szentje előtt. Háláadással borúi le lélekben az örökkévaló Szeretet előtt. Jóságod olly véghetetlen Uram ’s ki beszélheietlen, Hogy sok ezer nyelvekkel Se számlálhatnám azt el! Hogy magasztaljam a’ Te nagy Szereteledet, mellyel vagy Hozzám? Ah, tsak igy szóllok: Uram , por ’s féreg vagyok! F- Rész. zf Reggel. 3
