Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

25

tárt se esmernek; Uram, Uram, a' kinek Felsége előtt minden lelkek tisztelettel reszketnek és aJ Széráf remegve takarja el ábrázatját — Te legfőbb, Te örökkévaló, Te Minden, Te vágj az én Atyám!

Ali,‘ engedd meg, bogy Atyámnak nevezhesselek ? Ez aJ szó ugyan is egy soha se érzett mennyei örömöt, boldogságot és meg nyugvást, melly méltó, hogy az Angyalok is érezzék, foglal magában ream nézve. — Atyám, Atyám, ki aJ mennyekben vagy, ezer meg ezer világokban szenteltetik aJ Te neved. A* Te országod aJ mi földünkre is el jött és boldogítva foglalja magába aJ véghetetlen örökkévalóságot.

Ha az éjtszaka lelket meg ható pompájával bé következik és az ég boltozatján aJ nap sugárainak kárpitját félre huzza, hogy minden égi testeket láthatókká tegyen ; ha aJ véghetetlen távolságokból, áJ Mindenség mélységeiből ezer meg ezer uj napok, Js uj földek ragyognak: akkor soha se tekintsenek szemeim aJ pompás tsillagokra aJ nélkül, hogy aJ Te nagyságodról, felséges voltodról és hatalmadról meg ne emlékezzek.

Ditsoségesebben hirdetik és prédikálják azok a* Te felséges voltodat, mint akármelly ékesen szolló halandó szája. Azok a3 tsi llagok, mellyek az ég meg mérhetetlen, üregéből reám sugároznak, mind meg annyi szent Isteni Kijelentések, Js az örökkévalóság Prófétái, aJ kik hozzám szóljanak. Azon esmeretlen túl aJ síron lévő életről való jövendölések azok, melly reám várakozik. — Oh én Istenem, én Istenem, talám már is és tudtom nélkül is bé pillantottam az örökkévalóság titkába. — Talám már is láttam egy olly világnak sugárait, melly valaha az én világom lessz, mellyben kedveseim lelkeik meg ditsoülve és meg nemesittetve élnek a* mennyei boldogsággal ; —

A' Csillagos Eg.