Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

26

ah, nem kívánkoznak ok többé c* földre vissza! Talám alig esmerik ezt többé, mint egy kitsiny pontot aJ tsillagok közt, Js nem tudják, bogy ez aJ pont volt egy rövid álomnyi időig az Ö lak- hellyek — nem tudják , hogy ezen aJ ponton még egy szerető szív lakik, melly hijjában hívja Őket vissza.

Oh térj vissza én lelkem ezen mérész vélekedésektől! Tsillagról tsillagra repkedvén, bé tekintettél te aJ véghetetlenségbe, körül vétetve Js meg hatva az örökkévalóság édes reménységétől — menj és rejtsd el magadat aJ te magánosságodba Js térdre esvén aJ Mindenható Királyi széke előtt, imádd Ötét!

A' Reggel.

III.

Reggel.

Jób. 33. 4 — 7.

Hogy a* világ hálát adjon Az Isten setétséggel Fedi el a’ világot, mint Bátorságos szőnyeggel.

Az éj frissítő bal’samot Ont az alvó világra ’S minden meg ujúlva jő ki Az uj világosságra.

Oh melly ditsőséges e’ főid!

Minden nap a’ Teremtő Uj „ Légyent “ mond reggel ’s ismét Világosság áll elő!