Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
14 tok. AJ ti leg fovebb tökélletességtek és boldogságtok tsak homályos Sugarai az Ö fényességének , Kinek tsak egyedül vagyon halhatatlansága és lakozik hozzá mehetetlen világosságban, kit senki az emberek közzül nem látott, nem láthat. 1. Tim. G. 1G. Uram! Uram! oh én Istenem, oh Te meg ne- vezhetetlen és meg foghatatlan Valóság ! semmivé tétetve térek én vissza a porba, ha aJ te felséges voltodra való gondolat borzadással és ki mondhatatlan örömmel hatja meg lelkemet. Oh én Istenem, oh Mindenható! ha lelkem aJ te teremtésed tsudáiban, boldogító érzései közt el merül Js mintegy el hal, ha képzelődő tehetségének szárnyain aJ véghetetlen örökkévalóságon túl repked, ha tsillagokról tsillagokra , világról világra menvén, aJ Te ditsoséged nagyságát mindég világosabban látja — akkor valóban melyen érzem az én Semmiségemet. Igen tsekély pont vagyok én azon miliőm meg miliőm valóságok között, mellyek aJ, te általad alkotott véghetetlen világ alkotmánnyát lakják. Ah , egész erőm szükséges az aJ felöl való meg gyözödésem- re, hogy Te az én tsekélységemben is reám te- kintessz! akkor veszem észre tökélletes világosságban aJ te Kegyelmed véghetetlenségét, meJIy még rollam is meg emlékezik! Mivel, ugyan mivel érdemlettem meg oh én Uram és én Istenem, hogy Te nekem aJ te teremtésed léptsöin olly magas helyet mutattál ki ? Lehettem volna én egy por szemetske, egy plánta , egy féreg is , Te pedig elő szollitottad a* Semmiből az én lelkemet, mellyel aJ te Isteni Kijelentéseid sugaraival fel világosítván , gon- dolkozhatom rólad Js reményihetem , hogy mint aJ Te szereteted romolhatatlan, véghetetlen és A Teremtésben lévő lépt sok.